nov 08

Színek

Őszi érzés

Rég volt már, hogy egy érzés magával ragadott,
s versben fejeztem ki azt, mit az élet adott.

Jót és rosszat, örömöt és bánatot, könnyeket és mosolyt,
mit csak az erdő láthatott.

De a színes lombok, az aranyszínű avar,
újra megérintett, s a kezem írni akar.

Sétálok a napsütésben, lábam alatt zizeg a sárgult levél,
már nincs madárszó, az erdő lassan aludni tér.

De előtte még megmutatja teljes ruhatárát,
és felveszi a fénylő, arany színű kabátját.

Komótosan aggatja magára az őszi díszeket,
ahogy a festő viszi vászonra a szivárvány színeket.

S majd ha itt az idő, magát megrázva,
hullik a porba deres ruhája.

És nem siratja azt, ami most elveszett,
hisz tavasszal újra kezdheti az életet.

 

aug 14

Vegyeskar

TÓ1

Az erdei zenekar

Erdő mélyén, patak partján, leültem egy mohos kőre,
megnyugodni, töltekezni, felkészülni a jövőre.

Hallgattam a madarakat, s olyan jó lett volna,
megtudni, hogy egymás között, miről szól a nóta.

Megérteni azt, vajon mit is beszélgetnek,
vidáman, hangosan, hogy jó hallgatni őket.

A tóparton is szép zene szólt, kezdődött a békakoncert,
madárének, kuruttyolás, a pisztráng volt a karmester.

Válogatott vegyes kórus, több száz pici taggal,
a természettől kapott, hatalmas nagy hanggal.

Vadkacsa pár keringőzött önfeledten a vízen
Nem zavart őket az ég világon, semmi sem.

Majd egyszerre csend támadt, vége lett a zenének,
s hogy Petőfit idézzem: „..hazamennek a legények.”

 

 

aug 14

Élet a halál után!

Törzs

Anya és gyermekei

Ki mondja hogy nincs élet a halál után?
Új hajtások sarjadnak egy kivágott fán.

Hogy mi tartja őket életben, senki sem tudja,
hisz belül szuvas, korhadt, rég bogarak odúja.

De göcsörtös törzsén új élet virrad,
a zöldelő gyenge ágak, még élni akarnak.

Úgy táplálja a halott fa zsenge hajtásait,
mint a szerető Anya drága gyermekeit.

S utolsó erejét még arra használja,
hogy segítse őket, s legyenek élete folytatása.

 

aug 02

A gyógyító

Az ember sokszor csinál “hülyeséget”, amit utólag esetleg megbán. De akkor, abban a pillanatban azt látta helyesnek, azt tette, amit a szíve diktált! 🙁

B

 

Amikor úgy érzed, már semmi sem fáj,
hogy minden a helyén, s az életed sem sivár.

Akkor teszel olyat, amit nem kellene
csak mert úgy hitted, ennek így kell lennie.

S az érzelmeid újra tótágast állnak,
rádöbbensz, hogy ezt magadnak csináltad!! 🙁

És akkor megint mi lesz lelked gyógyítója,
persze, hogy az erdő, titkaid tudója.

Ha ezek a fák egyszer megszólalnának,
sok lelki tehertől megszabadulnának.

De addig is hallgasd figyelmesen a csendet,
az erdő minden kérdésedre választ ad neked.

 

aug 02

Anna-kavicsok

Egyszer biztosan készen lesz!!! 🙂 Addig még sokszor megjárjuk az erdőt! 🙂

Kövek

Kövek

Barátnőmmel a patak közepén állva,
köveket gyűjtünk a készülő halastavába.

Gömbölyűt, laposat, kicsit és nagyot,
ezért hetente kétszer az erdőt járjuk.

Hatalmas aranyhalakról álmodozik,
növényekről, mik majd a tavat díszítik.

Cipeljük a “kavicsokat”, majd bele szakadunk,
de eközben beszélgetünk és nagyokat kacagunk!

“Meglásd, ha majd nyugdíjasok leszünk,
ülünk a kis tó partján és emlékezünk.”

Eszünkbe jut majd a sok vidám délután,
mit az erdőben töltöttünk egy nehéz nap után.

Kellemesen feltöltődünk amíg köveket keresünk,
s ha mégsem lesz halastó, majd sziklakertet építünk! 🙂

 

 

Júl 27

Az “Erdei Vigadó”

Egy kellemes szombat délután! Egy szabadtéri szinpad! Igazi kikapcsolódás!  És mindez ingyen! Kell ennél több?  🙂

Pihenő

 

Erdei zene

Nyári erdő hűs ölében, megpihenni éltető,
nézni, hogy a faágakon játszadozik a szellő.

Hallgatni a patakot, ahogy bukdácsol a köveken,
pillangók, s a szitakötők táncot járnak a vízen.

A rigók a békákkal közösen koncerteznek,
hisz, egész nyárra kibérelték az erdei nagytermet.

Kabócák és pintyek, tücskök és bogarak,
mindannyian, egy zenekarban játszanak.

Fütyülnek és csivitelnek, ciripelnek, zizegnek,
az ágak között megbújva, hangosan zenélnek.

Fáradt vándor, ha megpihen, s hallgatja e koncertet,
felfrissülve, új erővel vág neki az erdőnek.

 

Júl 24

A nyugalom hídja

Ez nem az erdő, de ez a látvány is gyönyörű, ezt sem lehet megunni!! 🙂

E

Az aranyhíd

Az öbölparton ülve nézem a lemenő napot,
a vízen fényes aranyhíd ragyog.

Vadkacsák úsznak, a hidat lerombolva,
víz alatt és víz felett élelmet kutatva.

Enyhe szellő lágyan borzolja a tavat,
a hullámok habjában játszanak a halak.

Lágy esti szellő simogatja arcom,
fésüli hajam, nem bánom, hagyom.

S mikor a híd lassan sötétbe borul,
Az égen több ezer pici lámpás gyúl.

 

Júl 24

“Egy nehéz nap délutánja!”

Ez valóban egy nehéz délután volt, de megérte!! 🙂 🙂

3

A CÉL

Délutáni lazításként kimentem az erdőbe,
biciklivel kitekertem a szeretett helyemre.

A visegrádi erdő mélye rejti e hűs csodát,
Ott, ahol a megnyugvás és a béke vár.

Nem volt könnyű, hisz évek óta nem ültem a nyeregbe,
„Nem bírom, feladom!!” – dobolt a fejembe.

De nem adtam fel, csak hajtottam és tudtam hogy miért,
mert ha azt megteszem, az egész semmit sem ért.

Akkor elvesztem hitem, hogy a KITARTÁS vége a CÉL,
s hogy ezzel az ember mindenhova elér!

 

Júl 24

Elmélkedés

 

9

Erdei élet

Félelmetes sziklák mélyén kispatak zúg tova,
kövek között, mohos fák közt, kanyarog a távolba.

Nem tudni honnan jön, de tudni hol a cél,
töretlenül halad, míg a nagy folyóhoz nem ér.

De addig még sok dolga van, életeket menthet,
inni ad mindennek, állatnak, növénynek, embernek.

Utat tör magának, bukdácsol ágakon, köveken,
és nem állhatja útját, senki, semmi sem.

Bogarak táncolnak egy kis tócsa felett,
a magasból madárének adja a zenei kíséretet.

Ülök egy fatörzsön, hallgatnám a csendet,
de hisz az erdő a legzajosabb helye a földnek!

Zúgó patak, csicsergő madarak, fák közt kibukkanó napfény,
susogó lombok, zizzenő ágak, az erdő ÉL!

 

 

Júl 24

A nap vége

Amikor egy hosszú és nehéz nap után egyetlen gondolatod van: “kimenni a megszokott helyedre” – egyedül, kiengedni a fáradt gőzt, leengedni mint egy lufi és elfelejteni mindent!! 🙂
Valóban ez a legjobb dolog! 🙂

2

Nyugalom

Az erdő mélyén sétálva, a gondokat elhagyva,
ennél jobb dolog nem juthat egy napra.

Kiszakadni a munkából, a feszített világból,
elfeledni mindent, mit a nap rád pakolt.

Oly jó elmélázni a természet zöld ölébe,
nem gondolni a bajra, csak nézni a semmibe.

Nézni, ahogy a fák az egekbe érnek,
csuda jó lenne elérni a felhőket!

Csodálom a madarakat, mert szárnyalni tudnak,
de a legjobb, hogy most csak nekem dalolnak.

 

 

Régebbi bejegyzések «