Havi archív: 2016. július

Júl 27

Az “Erdei Vigadó”

Egy kellemes szombat délután! Egy szabadtéri szinpad! Igazi kikapcsolódás!  És mindez ingyen! Kell ennél több?  🙂   Erdei zene Nyári erdő hűs ölében, megpihenni éltető, nézni, hogy a faágakon játszadozik a szellő. Hallgatni a patakot, ahogy bukdácsol a köveken, pillangók, s a szitakötők táncot járnak a vízen. A rigók a békákkal közösen koncerteznek, hisz, egész …

Olvass tovább »

Júl 24

A nyugalom hídja

Ez nem az erdő, de ez a látvány is gyönyörű, ezt sem lehet megunni!! 🙂 Az aranyhíd Az öbölparton ülve nézem a lemenő napot, a vízen fényes aranyhíd ragyog. Vadkacsák úsznak, a hidat lerombolva, víz alatt és víz felett élelmet kutatva. Enyhe szellő lágyan borzolja a tavat, a hullámok habjában játszanak a halak. Lágy esti …

Olvass tovább »

Júl 24

“Egy nehéz nap délutánja!”

Ez valóban egy nehéz délután volt, de megérte!! 🙂 🙂 A CÉL Délutáni lazításként kimentem az erdőbe, biciklivel kitekertem a szeretett helyemre. A visegrádi erdő mélye rejti e hűs csodát, Ott, ahol a megnyugvás és a béke vár. Nem volt könnyű, hisz évek óta nem ültem a nyeregbe, „Nem bírom, feladom!!” – dobolt a fejembe. …

Olvass tovább »

Júl 24

Elmélkedés

  Erdei élet Félelmetes sziklák mélyén kispatak zúg tova, kövek között, mohos fák közt, kanyarog a távolba. Nem tudni honnan jön, de tudni hol a cél, töretlenül halad, míg a nagy folyóhoz nem ér. De addig még sok dolga van, életeket menthet, inni ad mindennek, állatnak, növénynek, embernek. Utat tör magának, bukdácsol ágakon, köveken, és …

Olvass tovább »

Júl 24

A nap vége

Amikor egy hosszú és nehéz nap után egyetlen gondolatod van: “kimenni a megszokott helyedre” – egyedül, kiengedni a fáradt gőzt, leengedni mint egy lufi és elfelejteni mindent!! 🙂 Valóban ez a legjobb dolog! 🙂 Nyugalom Az erdő mélyén sétálva, a gondokat elhagyva, ennél jobb dolog nem juthat egy napra. Kiszakadni a munkából, a feszített világból, …

Olvass tovább »

Júl 17

Reggeli látkép

Az erdő és a mező  nem csak hangzásban hasonlít egymásra, de mindkettőnek meg van a maga különlegessége és varázsa!! 🙂 A reggeli határ Kukorica tábla, sárga napraforgó, az út mentén katángkóró. Akácliget méz illatú, a mezőn szalmabábú. Piros traktor zúgva szántja fel a földet, hangjára a kócsagok messzire repülnek. Gólyacsalád a tarlón reggelit kutat, ám …

Olvass tovább »

Júl 17

Kis gondolatok a nagy fenyő alatt

Versike Kék égen márvány felhők úsznak tova, fecskék repülnek, ki tudja hova. Lágy szellő lengedez, simogatja arcom, rigó énekli a kedvenc dalom. A fenyőfák ágai új hajtást hoznak, élvezik a nyarat, így nyújtózkodnak. Fénylő repülők, mint nagy ezüst madarak, ott fent a magasban, mily kicsinek látszanak. A lemenő nap, aranyló sugarával, vidáman bújócskázik a fák …

Olvass tovább »

Júl 17

A gyerekkor fája

Egy kora tavaszi napos délután a lányommal, nameg a tacsival egy kis kikapcsolódásra vágytunk, aminek a vége a játszótér lett! Libikóka, körhinta, kerékgumi-hinta, favonat! Pörögtünk, forogtunk, újra gyerekké váltunk!! 🙂 És akkor láttam meg a fát, ami megérdemelt egy ölelést! 🙂 A Fa sorsa Tegnap átöleltem egy fát, öreget, göcsörtöset, az erdő mélyén állt magányosan, …

Olvass tovább »

Júl 17

A következő lépés

Ez a második versem, amit még igencsak áthat a nehézség, az elkeseredés, a keserűség. De már érezhető benne a bizakodás, a remény és a tettrekészség! Van egy nagyon kedves ismeretlen (még sosem találkoztam vele, de már régóta tervezzük a megismerkedést) barátnőm, akit itt a facebookon ismertem meg. Elismert és nagy írónő, akinek a véleménye nagyon …

Olvass tovább »

Júl 10

A KEZDET (az első lépés)

Mindig is imádtam az erdőt!! Anno – bakfis koromban 🙂 – rengeteget csatangoltunk a zöldben. Barátokkal, barátnőkkel, az utcából összeverődött társasággal. Ibolyázni – mert akkor az még különlegességnek számított -, kirándulni vagy csak “hülyülni”! Szerelmek szövődtek, szerelmek szakadtak meg a természetben. Akkor persze még nem tudtam, hogy az erdő a legjobb lélekgyógyász!! Nem is volt …

Olvass tovább »