«

»

Júl 24

Elmélkedés

 

9

Erdei élet

Félelmetes sziklák mélyén kispatak zúg tova,
kövek között, mohos fák közt, kanyarog a távolba.

Nem tudni honnan jön, de tudni hol a cél,
töretlenül halad, míg a nagy folyóhoz nem ér.

De addig még sok dolga van, életeket menthet,
inni ad mindennek, állatnak, növénynek, embernek.

Utat tör magának, bukdácsol ágakon, köveken,
és nem állhatja útját, senki, semmi sem.

Bogarak táncolnak egy kis tócsa felett,
a magasból madárének adja a zenei kíséretet.

Ülök egy fatörzsön, hallgatnám a csendet,
de hisz az erdő a legzajosabb helye a földnek!

Zúgó patak, csicsergő madarak, fák közt kibukkanó napfény,
susogó lombok, zizzenő ágak, az erdő ÉL!